A Rab Gólya Testo

Árva gólya áll magában
Egy teleknek a lábjában,
Felrepülne, messze szállna,
Messze messze,
Tengerekre,
Csakhogy el van metszve szárnya.

Várja, várja, mindig várja,
Hogy kinő majd csonka szárnya
S felrepül a magas égig, Hol a pálya
Nincs elzárva
S a szabadság honja kéklik.